top of page

Krizantémvirág


A krizantémvirág a kínai orvoslás legősibb gyógynövényei közé tartozik: már a legrégebbi kínai gyógynövényes könyvben, a Mennyei Gazda Füveskönyvében (Shennong bencao jing) is megtalálható. Ez az ókori mű elsősorban fejfájásra, szédülésre valamint a szem fájdalmára és váladékozására ajánlja.

Az ehető kínai krizantém (Chrysanthemum morifolium Ramat.) virágát ősszel szedik le, majd szárítás után gyógynövény vagy virágtea lesz belőle.


Napjainkban a kínai orvoslás a következő esetekben alkalmazza:

  • megfázáskor kialakuló fejfájásra, köhögésre

  • egyes szédüléssel és fejfájással járó betegségekre

  • kötőhártya-gyulladásra

Általában a napi adagja 5-15g körül van.


A mindennapi életben kedvelt egészségmegőrző virágtea: néhány szárított virágot egy bögrében forró vízzel le kell önteni és kész a finom krizantémtea! (Esetleg egy kis szem kandiscukorral szokták édesíteni.)


Megfázáskor eperfalevéllel és mentával kombinálható.

Szembántalmaknál gyakran "farkasbogyóval" (lícium vagy „goji” bogyó) együtt alkalmazzák.

Vérzsír- vagy vérnyomás-problémák kiegészítő, otthoni kezeléseként kassziamaggal és galagonya-terméssel keverik.


Kutatások azt mutatják, hogy a krizantémvirág forrázata vagy főzete gátló hatással van különféle baktériumokra és gombákra (staphylococcus aureus, több fajta bacillus, dermatophyták). További kísérleti megfigyelések szerint a krizantémkészítmények tágítják a szívkoszorúereket, javítják bennük a véráramlást. Vérnyomáscsökkentő, gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatásról is készültek már beszámolók.


Bármilyen gyógynövény otthoni fogyasztásakor fontos, hogy jó minőségű, megbízható forrásból beszerzett alapanyagokat használjuk, ne útszélen szedett füveket.

Sose feledjük, hogy az otthoni praktikákat orvosi kezelések mellett és nem azok helyett kell alkalmazni!

Lehetőleg kérjük szakember tanácsát!



KÉRJÜK, OSSZÁK MEG, HOGY MINÉL TÖBB EMBERHEZ ELJUSSON!



Forrás: Gao Xuemin (szerk.) Zhongyao xue (Hagyományos kínai gyógyszerészet). China TCM Press, Beijing, 2002.

bottom of page